Tudja meg, melyek az antihypoxánsok, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, és hogyan válasszák ki a megfelelő gyógyszereket. Az egyik univerzális patológia sejtszinten a hipoxiás szindróma. Klinikai körülmények között, tiszta formájában, ez az állapot meglehetősen ritka, és leggyakrabban megnehezíti az alapbetegség lefolyását. A hipoxia fogalma a test olyan állapotát jelenti, amelyben a sejtszerkezeteket nem lehet elegendő mennyiségű oxigénnel ellátni.
Ez nagymértékben korlátozza a szervezet energiaellátását, ami a sportban elfogadhatatlan. Ebben a helyzetben nemcsak az edzési folyamat termelékenysége csökken, hanem a szöveti sejtpusztulás is megfigyelhető. Vegye figyelembe, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan, és a mitokondriumok és a citoplazma különböző folyamatainak megzavarásához vezet, a szabad gyökök koncentrációja nő, a sejtmembránok károsodnak, stb. és miért van rájuk szükség a sportban?
Antihypoxánsok: mi ez?
A piacon először a hatvanas években jelentek meg ennek a csoportnak a gyógyszerei, és az első antihypoxantum a gutimin volt. Megalkotásakor bebizonyosodott a kén fontossága a hipoxia elleni küzdelemben. A helyzet az, hogy amikor a gutimin molekulájában lévő kén vagy szelén helyett oxigént cserélnek, a betegség megszűnt. Ennek eredményeként a tudósok elkezdtek kéntartalmú anyagokat keresni, és hamarosan megjelent a piacon egy még erősebb antihypoxant, az amtizol.
Amikor ezt a gyógyszert negyed óráig vagy legfeljebb 20 percig használták a súlyos vérveszteség után, az oxigénadósság mértéke meredeken csökkent. Így világossá vált az antihypoxánsok gyors használatának fontossága súlyos vérveszteség után. Az amtizol alkalmazása után a betegek vérkeringése javult, a tachycardiával járó nehézlégzés csökkent vagy akár megszűnt.
Továbbá, a gyógyszer alkalmazása után műtéten átesett betegeknél nem észleltek gennyes szövődményeket. A tudósok ezt a tényt azzal magyarázták, hogy a gyógyszer képes korlátozni a poszttraumás immunszuppresszió kialakulásának folyamatait, valamint csökkenti a fertőző jellegű szövődmények kialakulásának kockázatát. Az antihypoxánsokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján a következő következtetéseket lehet levonni:
- Az olyan gyógyszerek, mint az amtizol, széles körű védő tulajdonságokkal rendelkeznek.
- Nem szisztémás szinten, hanem sejtszinten működnek.
- Több időbe telik az antihipoxánsok pozitív tulajdonságainak meghatározása.
Az ebbe a csoportba tartozó összes gyógyszer bizonyos fokig antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, és pozitív hatással van a szervezet védekező rendszerének munkájára, amelynek hatása a szabad gyökök elleni küzdelemre irányul. A tudósok kétféle módon azonosítják az antihypoxánsok hatását ebben az irányban: közvetett és közvetlen. E csoport bármely gyógyszere közvetett antioxidáns hatással rendelkezik. A már említett amtizol pedig további és közvetlen antioxidáns hatással bír a szervezetre.
Ha elemezzük mindazt, amit fentebb elmondtunk, akkor az új antihypoxánsok létrehozásával kapcsolatos munkát nagyon ígéretesnek kell elismerni. A közelmúltban az amtizol új formája jelent meg a piacon. Az egyik leghíresebb antihypoxantum, a trimetazidin képes magas színvonalú védelmet nyújtani a szervezetnek ischaemiás szívizom betegség esetén. Ebből a szempontból még hatékonyabbnak bizonyult a speciális anyagokhoz, például a nitrátokhoz és a kálium antagonistákhoz képest.
Egy másik népszerű gyógyszer, a lánccitokróm, képes elektronokat szállítani és kölcsönhatásba lépni a mitokondriumokkal. A sérült sejtmembránokon áthatolva serkenti az energiaszerzési folyamatokat. Manapság egy másik antihypoxantumot, az ubiquinont használnak egyre gyakrabban az orvostudományban. Egy másik ígéretes antihypoxant, az oliphene nemrég jelent meg a piacon, de gyorsan népszerűvé vált. Biztonsági szempontból azonban rosszabb, mint az amtizol.
Az energizáló vegyületek csoportjának egyes gyógyszerei erős antihypoxikus tulajdonságokkal rendelkeznek. A leghíresebb közülük a kreatin -foszfát, amelyet a sportolók aktívan használnak. Ez az anyag szükséges az ATP molekulák újbóli szintéziséhez. A kutatás során kiderült, hogy a kreatin -foszfátot nagy dózisban tartalmazó gyógyszerek nagyon hasznosak az ischaemiás stroke, a miokardiális infarktus és a súlyos szívritmuszavarok esetén.
Minden foszforilezett vegyület, beleértve az ATP -t is, rendkívül gyenge antihypoxikus aktivitással rendelkezik. Ez annak köszönhető, hogy energetikailag leértékelt állapotban lépnek be a véráramba. Összefoglalva a beszélgetés rövid eredményeit arról, hogy mik az antihypoxánsok és miért van rájuk szükség a sportban, arra a következtetésre juthatunk, hogy rendkívül hatékonyak. Ennek a csoportnak egyre több gyógyszere jelenik meg a piacon.
A gyógyszerek antihipoxiás tulajdonságai
A tudósok az oxigénfogyasztást igénylő szöveti folyamatokat az antihypoxánsok célpontjának tekintik. A hipoxia kezelésének és megelőzésének minden modern módszere olyan gyógyszerek használatán alapul, amelyek felgyorsítják az oxigén szállítását a szövetekbe. Ugyanakkor lehetővé teszik az oxigénhiány során elkerülhetetlenül bekövetkező negatív anyagcsere -változások kompenzálását.
Nagyon ígéretesnek tekinthető az oxidatív anyagcsere sebességét megváltoztató gyógyszerek használatán alapuló megközelítés. Ez lehetővé teszi a szövetek sejtstruktúrái által az oxigénfelhasználás reakcióinak irányítását és kezelését. Az antihipoxánsok, például az azapomin és benzopomin nem képesek gátolni a mitokondriális foszforilációs rendszereket.
A vizsgált gyógyszerek különböző természetű LPO -folyamatokra gyakorolt gátló tulajdonságai miatt lehetséges a munkájuk eredményének előrejelzése. A tudósok nem zárják ki azt a tényt, hogy az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek antioxidáns aktivitása közvetlenül összefügg a szabad gyökökkel.
A sejtmembránok védelme szempontjából az ischaemia és a hypoxia során az LPO -reakciók lelassulása nagy jelentőséggel bír. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az antioxidáns tartalék megmarad a sejtszerkezetekben. Ennek eredményeként a mitokondriális készülék magas funkcionalitása megmarad. Ez nemcsak a sportolók, hanem a hétköznapi emberek számára is fontos.
Az antihypoxánsok segítenek megvédeni a sejtmembránokat a pusztulástól, ezáltal kedvező feltételeket teremtve az oxigén diffúz kiáramlásához. A gutimin és a benzomopin állatkísérleteiben a túlélők aránya 50, illetve 30 százalékkal nőtt. Ezeknek a gyógyszereknek hasonló pozitív hatásai vannak, de a gutimin sok területen kevésbé hatékony.
A kutatások során bebizonyosodott, hogy a benzodiazepin típusú receptor agonistákban antihipoxiás hatások vannak. Ezeknek a gyógyszereknek a további kutatása megerősítette magas hatékonyságukat antihypoxantumként. A tudósoknak azonban még nem sikerült megérteniük a gyógyszerek mechanizmusát. Az antihypoxikus tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek közül a következő csoportokat lehet megkülönböztetni:
- Foszfolipáz inhibitorok.
- Ciklooxigenáz inhibitorok.
- A tramboxánok termelésének gátlói.
- RS-12 prosztaglandin szintézis aktivátorok.
A hipoxiás patológiák korrekcióját komplexben kell elvégezni, kötelezően alkalmazva olyan antihypoxánsokat, amelyek pozitív hatást gyakorolhatnak a rendellenességek minden kapcsolatára. A sportolók tekintetében rendkívül fontos, hogy ezt az oxidatív foszforilációs folyamatok korai szakaszában tegyük. Ez normalizálja az ATP molekulák reszintézisének reakcióit.
A tudósok szerint az ATP -termelés normalizálásában a legfontosabb az idegrendszeri időben történő hatás. Az ATP részt vevő reakciói a következő szakaszokra oszthatók:
- A sejtmembránok depolarizációja, amely során a nátrium-ionok, a K-ATP-as inaktiválása történik, valamint az ATP koncentrációjának helyi növekedése.
- A mediátorok szintézise, amelyben az ATP fogyasztása jelentősen megnő.
- Az ATP molekulák alkalmazása és az anyag újraszintézisének elindítása.
Ennek eredményeképpen az ATP normál koncentrációja megmarad, ami pozitív hatással van a szervezet energiamérlegére, és a sportolók maximális teljesítményt tudnak felmutatni edzésen vagy versenyen.
A legjobb antihipoxánsok a sportban
Instenon és Actovegin
A fentiek alapján két gyógyszert különíthetünk el - az instenont és az actovegint. A második gyógyszer antihipoxiás aktivitása régóta ismert. Bizonyos körülmények miatt azonban ritkán alkalmazták antihypoxantként. Emlékezzünk vissza, hogy ezt a gyógyszert fiatal borjak vérszéruma alapján állítják elő.
Az Actovegin képes stimulálni az energiafolyamatokat sejtszinten, a test állapotától függetlenül. Ez annak köszönhető, hogy az Actovegin képes felgyorsítani a glükóz és az oxigén felhalmozódását a sejtszerkezetekben. Ennek eredményeként az ATP -anyagcsere felgyorsul. A tudósok azt találták, hogy a gyógyszer 18 -szorosára tudja növelni az ATP -molekulák számát a kijáratnál az anyag -szintézis folyamata során.
Probucol
A mai napig ez a gyógyszer a legolcsóbb a hazai antihypoxánsok között. A probucol fő munkája mellett képes csökkenteni a lipoprotein szerkezetek koncentrációját.
Melatonin
Számos tanulmány bizonyította, hogy a melatonin a DNS -molekulák jó védelmezője. Az anyag pozitív tulajdonságai azonban nem korlátozódnak erre. A melatonin kifejezett antioxidáns aktivitással rendelkezik. A tudósok sokáig meg voltak győződve arról, hogy az E -vitamin a leghatékonyabb lipid -antioxidáns.
Van azonban bizonyíték arra, hogy a melatonin kétszer olyan erős ebben a szerepben. A tudósok még nem állapították meg az anyag szervezetre gyakorolt antioxidáns hatásának minden mechanizmusát. Azonban teljes bizalommal kijelenthetjük, hogy nemcsak a melatonin, hanem annak metabolitja is képes hatékonyan harcolni a gyökökkel. Fontos megjegyezni, hogy az anyag ezt a fajta tevékenységet nem egy bizonyos típusú szövethez viszonyítva, hanem az egész test egészére gyakorolja. Mindez okot ad arra, hogy a melatoninról, mint a leghatékonyabb endogén antioxidánsról beszéljünk.
A tudósoknak sikerült antihipoxiás aktivitást kimutatniuk számos anyagban, nemcsak szintetikusak, hanem természetesek is. A tudósok itt különleges helyet foglalnak el a mikrotápanyagokkal.
